Rebija Kadír (született 1947. január 21.) egy kiemelkedő ujgur üzletasszony és politikai aktivista Ujgurisztánból. (Kína északnyugati tartománya, Hszincsiang (Xinjiang), jelenleg kínai megszállás alatt. Angolul East Turkistan, magyarul Kelet Turkesztán. De Dzungarianak is nevezik a térséget, magyarul Zungária.)

Kadír aktív védője a főként muszlim vallású ujgur kisebbség emberi jogainak, akiket véleménye szerint a kínai kormány szisztematikus elnyomás alatt tart.

Fiatalkor és pályafutás

Rebija Kadír szegénységbe született, Altay városában. 1965-ben házasodott meg és Aksu városába költözött bankigazgató férjével. A Kulturális Forradalom alatt osztályellenségnek, kapitalista spekulánsnak bélyegezték, bűne nem volt más mint hogy ujgur hímzéseket készített gyermekruhákra megélhetésük kiegészítéseként. Férjét, aki tagja volt a Kínai Kommunista Pártnak, arra kényszerítette a kormány, hogy váljon el feleségétől.

Válását követően Kadír mosodát nyitott 1976-ban. 1981-ben ismét házasságot kötött, Sidik Rouzi-val, a frissen szabadult ujgur hazafival, aki később egyetemi docens lett, majd Ürümcsibe költöztek. Itt Kadír kibérelt egy piacot a helyi üzleti negyedben és közben átalakította azt egy ujgur népviseletet árusító áruházzá. 1985-ben Kadír befektetett egy 14,000 négyzetméter alapterületű áruházba.

A Szovjetunió összeomlása után Kadír belevágott a határokat átívelő kereskedelembe jókora vagyonra téve szert, melynek csúcsértékét több mint 200 millió jüanra becsülték. Kínában az öt leggazdagabb ember között tartották számon, sikereivel kiérdemelte a "milliomosnő" becenevet. Az általa alapított kereskedelmi vállalatnak működtek üzletei Kínában, Oroszországban és Kazahsztánban is. Üzleti vállalkozása mellett tizenegy gyermeknek adott életet.

Az általa alapított Akida Ipari és Kereskedelmi Társaság több ingatlannal rendelkezik szerte Ujgurisztánban. Ebbe beleértendő az Akida Kereskedelmi Központ, a szomszédos Kadír Kereskedelmi Központ és az Egység (Tuanjie) színház Ürümcsiben.

Kadír igazi emberbarátként segített közösségén, legfőképp alapítványa az Ezer Család Anyája program életre hívásával, mellyel ujgur nőkön kívánt segíteni saját helyi vállalkozásaik elindításában. 1993-ban Kadírt küldöttként jelölték a Kínai Nép Politikai Tanácsadói Konferenciájának nyolcadik ülésére, valamint az Országos Népkongresszusra és képviselőként jelen lehetett az ENSZ Pekingben rendezendő női konferenciáján 1995-ben. Kadír alelnöke is volt a Hszincsiang Autonóm Régió Ipari és Kereskedelmi Szövetségének és a Női Vállalkozók Hszincsiangi Szövetségének.

1997-ben Kadír megalapította az Ezer Anya Mozgalmat, hogy támogassa az ujgur nők munkaképzését, és az esti iskolákat azon ujguroknak, akiknek korábban nem volt lehetőségük tanulni.

Bebörtönzése

Szemtanúja volt az 1997-es Guljai felkelésnek, állítása szerint megbukott az ismételt kísérlete, hogy meggyőzze Pekinget a változás szükségességéről. Érezve, hogy nincs más választása, nyíltan illette kritikával a kormányt beszédében az országgyűlés előtt, amiért azon nyomban eltávolították a kongresszusról, a hatóságok pedig bevonták útlevelét.
1999-ben újságcikkeket küldött az Egyesült Államokban száműzetésben élő férjének Sidik Rouzi-nak, aki élénken tiltakozott az ujgurokat érő kínai elnyomás ellen.

Kadírt 1999 augusztusában letartóztatták mielőtt találkozhatott volna az USA Kongresszusi Vizsgálóbizottságának delegáltjaival, akik épp a hszincsiangi helyzetet elemezték. Azzal gyanúsították meg, hogy a tulajdonában van egy lista 10 olyan ember nevével, akik "gyanúsíthatóak azzal, hogy közük van nemzeti szeparatista tevékenységekhez."
A népköztársaság hatósága nemzetbiztonsági adatok kiszivárogtatása címén őrizetbe vette és 2000. március 10-én az Ürümcsi Közbenső Népbíróság elítélte nemzetbiztonság veszélyeztetésével, amiért férjének újságcikkeket küldött az ujgurokkal való bánásmódról.

Bár Kadírt a börtönben nem kínozták, két évet magánzárkában töltött. Feltételezése szerint azért nem érte bántalmazás, mert az őrök is tisztában voltak nemzetközi hírnevével. 2004-ben a büntetésből egy évet elengedtek a fogva tartása alatt tanúsított jó magaviselet miatt.

Szabadulása és száműzetése

2004-ben kapta meg az emberi jogi harcosok Rafto-díját. 2005. március 14-én szabadult, Condoleezza Rice, az Egyesült Államok államtitkára látogatásának hatására, ekkor került az Amerikai Egyesült Államok "felügyelete" alá, névleg egészségügyi okokból. Az Amerikai Egyesült Államok, mely kikényszerítette szabadulását, beleegyezett, hogy az ENSZ Emberi jogi Bizottsága abbahagyja Kínát érintő vizsgálatát. Az Amnesty International és a Human Rights Watch által megfogalmazott kritikák némiképp enyhültek. Március 17-én Kadír az Egyesült Államokba repült Washingtonba, hogy újra családjával legyen. A Phoenix Televízió egyik interjújában, még mielőtt elutazott volna, kijelentette: a Kínai Népköztársaság állampolgára marad, és az új Kína szülötteként az életét áldozná Kína integritásáért.

2007 áprilisában egyik fiát, Ablikimet 9 éves börtönbüntetésre és a politikai jogok 3 éves megvonására ítélték miután állítólag beismerte bűnösségét "szeparatista tevékenységek végzésében és arra való felbujtásban".
2006 novemberében Alimet, egy másik fiát 7 éves börtönbüntetésre és 62,500$ pénzbírságra ítélték. Qahar Abdurehimet, harmadik fiát 12,500$ pénzbírságra ítélték adócsalásért. 2006 júniusában Alimot, Ablikimet és Qahart állambiztonsági és gazdasági bűncselekmények elkövetésével gyanúsították meg hivatalosan, nem sokkal azután, hogy Kadírt az Amerikai Ujgur Szövetség elnökének választották meg.

A kínai kormány Kadírt terroristákkal és iszlám szélsőségesekkel rokonszenvező szeparatistaként jellemzi, ám Kadír véleménye szerint minden ujgur szervezet békésen küzd.
2007 június 5-én egy demokráciáról és biztonságról tartott prágai konferencián Kadír négyszemközt találkozott George W. Bush elnökkel, aki így jellemezte a hozzá hasonló embereket: "sokkalta értékesebbek seregük fegyvereinél, vagy a földjük alatti olajnál".
2007 szeptember 17-én az Egyesült Államok Képviselőháza egyhangú szavazattal elfogadta a 497-es Kongresszusi Határozatot (House Resolution 497) melyben követelik a kínai kormánytól, hogy bocsássa szabadon Rebija Kadír bebörtönözött gyermekeit és Huseyincan Celil kanadai állampolgárt, valamint változtassa meg az ujgur nép felé irányuló elnyomó politikáját.

2009. júliusi Ürümcsi-i felkelések

Míg a 2009 júliusi zavargásokat megelőző tüntetések látszólag a két Guangdongban meghalt ujgur munkás esetére adott válaszok voltak, a kínai kormány Kadírra irányította a figyelmet, mikor azt állította, hogy az Ujgur Világkongresszus – melynek feje Rebija volt - szervezte ezeket az eseményeket. Tajvan is megtagadta 2009 szeptemberében vízumkérelmét, arra hivatkozva, hogy összeköttetései vannak a Kelet Turkesztáni Iszlám Mozgalommal (East Turkestan Islamic Movement), melyet az ENSZ és az Amerikai Egyesült Államok terrorista szervezetnek minősített.
Kadír tagadta, hogy a lázadások szervezettek lettek volna.

2009. augusztus 3-án Xinhua hírügynökség jelentette, hogy Rebija Kadír két gyermeke levelet írt, amiben őt okolják a lázadások megszervezésével. A hírügynökség szerint így szóltak: "Nyugodt, békés életet szeretnénk... Arra kérünk, gondolj a gyermekeid és unokáid boldogulására. Ne tedd tönkre az itteni boldog életünket. Ne ülj fel más országokból való emberek provokációinak." A Németországban székelő Ujgur Világszövetség szóvivője hamisítványokként visszautasította a leveleket. A Human Rights Watch egy kutatója szerint a levél nyelvezete "gyanúsan hasonló" a kínai hatóságok azon szóhasználatához, melyet a hszincsiangi események és következményeivel kapcsolatban tettek közzé jelentéseikben. Hozzátette: "...meglehetősen szokatlan dolog, hogy a gyerekeit használják kormányzati szócsőként ...széles körű terjesztésre."
A Kínai Állami Televízió 2009. augusztus 4-én Kadír családtagjaival készült interjút sugárzott.

2009. szeptember elején adta hírül a Xinhua hírügynökség, hogy "megrepedt falakra és megsüllyedt lábazatokra" hivatkozva lebontják Kadír cégeinek három épületét, beleértve az Akida Üzleti Központot, amelyben egyes források szerint Kadírnak több mint 30 családtagja él. A helyi ujgurok úgy vélték, ez egy próbálkozás a hatalom részéről, hogy száműzzék Kadírnak még árnyékát is; az Amerikai Ujgur Szövetség (Uyghur American Association) közölte, a pusztítással további erőszakhullámot idézhetnek elő.

A szerelem 10 feltétele

Jeff Daniel filmrendező dokumentumfilmet készített Kadírról 2009-ben, "A szerelem 10 feltétele" címmel. A Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztiválon kívánták bemutatni. A szervezők visszautasították a Melbourne-i kínai konzulátus kérését, hogy tekintsenek el a film vetítésétől és Kadír fesztiválra való meghívásától. Több kínai rendező visszamondta az eseményen való részvételét. A fesztivál weboldalát támadás érte; a rendezvényről való információkat kínai zászlóra és kadírellenes jelszavakra cserélték, valamint minden vetítésre való helyet lefoglaltak, illetve szolgáltatásmegtagadásos támadás (DOS) miatt lekapcsolták.

A kínai külügyminisztérium szóvivője, Csin Kang elmondása szerint Kína "határozottan ellenzi, hogy bármely ország teret adjon kínaellenes szeparatista tevékenységek végzésének". Viszont Daniels szerint "jó, hogy az emberek láthatják az érem másik oldalát" és kritizálta a kínai kormány felől jövő erős nyomást.

Az Ausztrál Szövetségi Munkáspárt parlamenti képviselője, Michael Danby egy támogató üzenetet közvetített a vetítésre a 14. dalai lámától: "...[Kadír] egyike azon nemzeti vezetőknek, akik a békés megoldásokban hisznek." Danby szerint a dalai láma "világossá akarta tenni az emberek számára, hogy mindazon vádak, melyek ezt az asszonyt erőszakosnak, vagy erőszakra felbujtónak állítja be nézetei szerint hamisak, ezt felelőssége teljes tudatában állítja."

A dokumentumfilmet a Kaohsiungi Filmfesztiválon, Tajvanban 2009 októberében tervezték bemutatni, de később ezt előrehozták szeptemberre, még az esemény előttre a Kínai Népköztársaság ellenkezésének köszönhetően. Vang Ji a Kínai Kommunista Párt tajvani kirendeltségének tagja tiltakozott a film bemutatása ellen, mondván, hogy "megszépíti az etnikai szeparatizmust" és "rossz üzenetet közvetít a terrorizmusról és erőszakról". Ezen fesztiválnak weboldalát is támadás érte. Egy későbbi bejelentés szerint a film az eredetileg tervezett időpontban kerül bemutatásra. Vu Tun-ji miniszterelnök úgy nyilatkozott, a kormány megvédi a szólás szabadságát, ám Kadír Tajvanból való kitiltását további három évvel meghosszabbították "biztonsági okokra" hivatkozva.

A dokumentumfilm

A dokumentumfilm Kadír elhatározásáról kapta a címét, mert mikor másodjára akart házasodni, jövendőbelijének tíz feltételt szabott. Hogy mi ez a tíz feltétel? A dokumentumfilmből kiderül!

Továbbá szó esik a Kadír elleni merényletről, de láthatunk eredeti felvételeket is, amelyen "hűségesküt" tesz a Kínai Népköztársaságra, melyről később csak annyit mondott: "hazudtam". De láthatunk életképeket az emigrációban élő családjáról és a szintén emigrációban élő ujgur közösségről, valamint a kifejtett munkásságáról, ahogyan felhívja a világ figyelmét az népének elnyomatására.

Kadír személyében egy egyszerű, éleseszű, nemzete és hazája iránt elkötelezett erős nőt látunk, aki méltán kiérdemelte, hogy mi magyarok az ujgur Budaházynak nevezzük.

A dokumentumfilmben feltűnik Tom Lantos is, a félreértések elkerülése érdekében el kell mondani. Tom Lantost talán nem igazán az ujgurok sorsa érdekelte Zugária földjén, inkább a földjük alatt rejlő kiaknázatlan ásványkincsek. Mint a dokumentumfilm elején elhangzik, a Kínai Népköztársaság gazdaságának növekedése többek között Zugária természeti kincseinek is köszönhető. Továbbá nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Tom Lantos az Amerikai Egyesült Államok képviselői közül emberjogi bizottságokban igen aktívan részt vett. Így óhatatlanul találkoznia kellett Tom Lantossal is Kadírnak, mert a kínai elnyomó kommunista hatalommal szemben csak az Amerikai Egyesült Államoktól várhatnak segítséget.

Letöltések: magyar felirat (ha letöltés helyett megnyitná: jobb kattintás, majd mentés másként), torrent (a torrent nem tartalmaz magyar feliratot, úgyhogy azt külön le kell tölteni)

(az angol wikipedia nyomán)